A városismereti vetélkedő április elsejei döntőjében háromtagú zsűri bírálja el a versengő diákcsapatok teljesítményét: Kulcsár Mihály régész, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont igazgatója, Szépné Holczer Piroska magyar nyelv és irodalom – könyvtár szakos tanár, a Székesfehérvári SZC Vörösmarty Mihály Ipari Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája igazgatója és Szabados György PhD történész, a László Gyula Intézet igazgatója.
Kulcsár Mihály régész, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont igazgatója
Régészként több mint két évtizede vesz részt Székesfehérvár kiemelkedő jelentőségű történeti értékeinek és régészeti örökségének kutatásával és megőrzésével kapcsolatos szakmai feladatok ellátásában. Munkáját a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal régészeti felügyelőjeként, illetve regionális irodavezetőjeként, valamint a Szent István Király Múzeum régészeként, igazgatóhelyetteseként, utóbb igazgatójaként végezte, jelenleg pedig a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont igazgatója.
„Hosszú évekkel ezelőtt e munkák során ismerkedtem meg, majd kerültem baráti kapcsolatba Siklósi Gyulával, városunk történetének emblematikus kutatójával, a fehérváriak szeretve tisztelt régészprofesszorával. Közös munkáink és nemegyszer éjszakába nyúló, hosszú beszélgetéseink során nagyon sokat tanultam Gyula bácsitól: megtanultam választott hivatásunk, a régészet iránti szeretet és szakmai alázat fontosságát, és egyúttal megtanultam azt is, hogy szeretett városunk történetét csak valódi elkötelezettséggel, „fehérvári szívvel” érdemes kutatni.
Rendkívüli megtiszteltetést jelent számomra, hogy a Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata által létrehozott, Siklósi Gyuláról elnevezett kutatóközpont vezetőjeként részt vállalhatok életművének, szakmai hagyatékának megőrzésében és megismertetésében, valamint városunk történetének feltárása, megismerése szempontjából meghatározó jelentőségű kutatói munkájának folytatásában.”
Szépné Holczer Piroska magyar nyelv és irodalom – könyvtár szakos tanár, okleveles magyartanár, közoktatási vezető, mesterpedagógus, vezető szaktanácsadó, a Székesfehérvári SZC Vörösmarty Mihály Ipari Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája igazgatója.
Fontos számára a hivatása, az emberek, a kultúrák megismerése. Szereti a kihívásokat, az ismeretlent, a kalandokat, a végtelent, a csodákat. Szakralitásával, szellemiségével mindig inspiráló helye életének Székesfehérvár. Kisgyermekkorától él a városban, mely meghatározó élményeket nyújtott számára az elmúlt fél évszázad alatt. Kamaszként érdekelte a régészet, így abban az időben második otthona az István Király Múzeum, és Gorsium volt. Ezeket az emlékeket máig szeretettel őrzi szívében. Rendkívül szerencsésnek érzi magát, hogy ismerhette Fitz Jenő és Siklósi Gyula professzor urakat, és még sokakat a „Múzeumból”. A múlt feltárása helyett azonban a pedagóguspályát választotta. Több mint harminc éve dolgozik pedagógusként, 27 éve a Vörösmartyban. Elkötelezettje a szakképzés megújításának, a magyar kultúra értékeinek megőrzésének, átadásának. A diákok hitet, erőt adnak számára a mindennapokra fiatalos lelkesedésükkel, kíváncsiságukkal, a megismerés utáni vágyakozásukkal, bátor szárnyalásukkal, különleges, egyedi varázsukkal. Izgatottan várja mindezek megjelenését a versenyen, a megmérettetést vállaló diákok produkcióiban.
Szabados György PhD, a László Gyula Intézet igazgatója, a Szent István Király Múzeum történész tanácsadója, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történésze, középkor kutató.
A szegedi József Attila Tudományegyetemen magyar-történelem szakon végzett 1995-ben. Diplomamunkáját Imre király (1196–1204) országlásából írta. Szegeden végezte a medievisztika PhD-programot, doktori oklevelét 2003-ban vette át. 2018. szeptemberétől a László Gyula Intézet igazgatója.
Kutatói területe egyrészt a IX–XIII. századi magyar történelem, különös tekintettel Imre király (1196–1204) korára. Másik fő kutatási iránya a XI–XVIII. századi magyar historiográfia fejlődése, a kor irodalmi és történeti műveltségének kölcsönhatása. A magyar történelem kezdeteiről vallott nézetek fejlődését elemzi medievisztikai-historiográfiai jellegű doktori disszertációja. Harmadik kutatási iránya a korai magyar történelem közösségszervező erőinek feltárásával foglalkozik. Több könyv szerzője, illetve társszerkesztője, száznál is több önálló publikációja jelent már meg. A szegedi egyetemen Árpád-kori had- és köztörténelmi, történeti segédtudományi, historiográfiai tárgyú kurzusokat vezet. Több hazai és külföldi konferencián tartott előadást. A történelem iránt érdeklődők Székesfehérváron is gyakran hallhatják előadásait, amelyeken élvezetes stílusban beszél a városban koronázott királyainkról.
